A három módszer összevetése

Szeretem együtt használni a fenti rendszereket. Az első kettő megérteti az emberrel az életünkben jelentkező főbb összefüggéseket, a családállítás meg helyrerakja azokat a gyakorlatban. A szemléletük ugyanaz, de más-más szeletét mutatják az egyénnek.

Az asztrológia segítségével rálátásunk van az életek sorozatára, és azok összefüggéseire. A sorselemzés része megérteti sorsfeladatunkat erre az életünkre. A személyiségelemzés része rávilágít képességeinkre, határainkra, melyek segítségével képesek vagyunk megoldani sorsfeladatunkat. A családkarma része hozzásegít, hogy megértsük és elfogadjuk a felmenőinktől kapott, tőlük átörökített személyiségtulajdonságokat, életeseményeket. Megértéshez juthatunk általa.

A grafológia megmutatja, hogy tudat alatt milyen szülőktöl kapott parancs vagy tiltás mozgat bennünket, ha baj van.

Az érzelem fáj. Így minden feszítő, megoldatlan érzelmi problémánk megoldásért kiált. A legtöbbet családrendszerünből kapjuk. Ha a családrendszerem, az életem és azok sorozatában elérendő feladatom tudom sakkjátékként nézni, már nem az épp engem ért sérelembe ragadok bele. (Apa, anya, gyerek, házastárs részéről.) Ezekkel az ismeretekkel rálátás szerzek megoldásukra.

Kognitív szinten, szinte matematikai egyenletként oldhatjuk meg érzelmi problémáinkat a családunkkal. Ebben tud segíteni a családállítás csoportos-, vagy egyéni terápiaként.

Már pusztán a családállítás rendszerének, szabályainak ismerete hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megértsük a problémák miértjeit.

Az asztrológia és a grafológia is látja a vizsgált egyén családi kötelékeiből adódó nehézségeit. Mindkét módszer mást lát, így egymást kiegészítik.

A családállítás egy jól érthető és követhető rendszert ad a problémák megértésére és megoldására. Használatakor már az első beszélgetések keretében is jól megértethető az egyénnel, hogy hol van a rendszerében az un. hiba.

A csoportos foglalkozásban az egyén röviden elmondja problémáját, majd a családállító kiválasztja a családtagokat megszemélyesítő személyeket a csoportból. Először kijelöli helyüket a térben, majd ezután magától elindul a személyek térbeli mozgása. Megérzik lélekszinten azokat a késztetéseket, melyek cselekvéseinek mozgatórugójává válnak. A mozgásban előbb-utóbb megjelenítődik a sérült pont; a kitagadott, elfelejtett odatartozó, akinek esetleg magára vállalta a sorsát.

A csoportos foglakozáson a résztvevők is sokat fejlődnek; átélhetnek különböző sorsokat, érzéseket, és ezek megtapasztalása gazdagabbá teszi lelkivilágukat és megértésüket másokkal szemben. Eközben az intuíciójuk is magas fokra fejlődhet.

Ajánlom ezt a foglalkozást· azoknak is, akik  segítő tevékenységet folytatnak. A lelkük gazdagabb lesz általa, emellett gondolkodásuk árnyaltabbá, megfigyelőképességük élesebbé válik, így magasabb szinten nyújthatnak segítséget a hozzájuk fordulóknak.